,,Még régen, egy férfi a kocsmában azt híresztelte, hogy ő nagyon bátor, semmitől sem fél. A kocsmáros úr azt mondta, hogy ha tényleg annyira bátor, menjen ki éjszaka a temetőbe, és az egyik sírról szedje le a keresztfát, és vigye el a kocsmába. Minden így történt felhúzta a keresztfát, és el is vitte, megmutatta a többieknek. Az emberek azt mondták , vigye is vissza. Ismét kiment a temetőbe, a sírhoz odament. Az akkori emberek mindig egy köténykét viseltek. A sírnál, a keresztfa lukjára (ahogyan lehajolt a férfi), ráterült a kötényke. Ezt nem vette észre. Már bele akarta nyomni a keresztfát, csakhogy a köténykét is húzta. A férfi    Tehát a férfi azt hitte, hogy az eltemetett hulla húzza le a sírba. Annyira megijedt, hogy ott rögtön szívinfarktust kapott.......

Ez aztán HALÁL komoly!Csak olvassd el és 2HÓNAP MÚLVA MEGHALSZ!!  
  A temető

(de sztem csak kamu xD) érdekes már lassan fél éve olvastam és még mindig élek xD szal nem kell parázni xD

Csak erős idegzetűeknek!

Voltatok már éjszaka temetőbe? Ugye nem sokan.Azok tették jól akik elkerülték a sötét látogatást.Néhányan úgy döntöttek, kimennek a temetőbe pontban éjfélkor. Ott sétálgattak a sírok köztt, minden nyugodt volt és csendes. Csak néha egy-egy kutya vonyított bele az éjszakába. De hirtelen olyan korom sötét lett a temető mindha fekete kendőt terítettek volna le rá.Már a holdat meg  a csillagokat sem lehetett látni. A mécsesek és gyertyák is kialudtak. A srácok nagyon megijedtek, rögtön haza akartak menni. Ahogy a temető kapujához rohantak, észrevették, hogy a régi gondozatlan sírokból, oszlásnak indult hullák másznak elő. A szemük vérben forgott, fogaik rohadak és hegyesek voltak. Tele emberi hússal. Hörgő hangokat adtak ki. Rengetegen voltak, legalább 200-an. A fiatalok felé indultak. A gyerekek, sikoltozva szaladtak az élőhalottak elől. De hiába, mindegyiket elkapták. Kivéve egyett. Aki nekem elmesélte. A többieket a szó szóros értelmében a szörnyek cafatokra tépték és megették. Az egyik még élt mikor a gonosz élőhalott hatalmas fogaival kiharapott belőle egy nagy darab húst. Pont a hasából, a belei csak úgy lógtak a semmibe. A többiekre is ez a sors várt. Aki nekem elmesélte ezt a történetett. Azóta nos meghallt. Felkötötte magát. A halottakat másnap délután találták meg, jobban mondva csak a maradványaikat. Belek, vér, csonthalom, haj, stb. A Sírok pedig háborítatlanul voltak eredeti helyükön.

MA ÉJFÉLKOR ISMÉT MEGTÖRTÉNIK, UGYE TE IS OTT LESZEL!!!!!!!! AZUTOLSÓKERTI -PARTY

Az egyik barátnőm Hallowen-kor kerti-partyt rendezett.Aznap nagy vihar volt,ezért aházban kellett megtartani.Bement mindenki és mikor bekapcsoltuk a zenét egy pár cola után a barátnőm behívott a szobájába hogy megbeszéljük mivel ijesztjük meg a többieket.De amint kimondta azt a szót hogy sikoltozni akkor a pincéből sikoltozást hallottunk én rettenetesen megijedtem de a barátnőm azt mondta csak a srácok ijesztgetnek.Ez talán egy kicsit megnyugtatott de nem teljesen.aztán elő vette a szekrényéből a tavalyi farsangon nyert sikoly jelmezt.Nem volt túl ijesztő.Azt akarta hogy a hátsó ajtón a jelmezben szaladjak ki és csengessek be.Így is tettem.Becsengettem és egy véres arcú öreg asszony nyitotta ki az ajtót.ÍGY KEZDŐDÖTT MINDEN!A házban mindenki sikoltozott és a pincébe menekültünk.Mikor leértünk a pincébe elment az áram! Vak sötét volt, féltünk. aztán az egyik fiú felment majd fej nélkül lökték vissza a pincébe.!Én voltam az egyetlen túlélő !!!!!

Csak másnap reggel találtak rám a többiek nyom nélkül eltüntek ,de azt a sok vért soha nem tudom elfelejteni !!!!

Ennyi remélem nem ijedtetek be :D annyira....Am nem kell őket elhinni csak kitaláció vagy nem?....

Shax : "Megkapod a macim!"

 Mary alig volt 6 éves, amikor meghalt az édesanyja, szinte fel sem fogta. Mindenki azt mondta neki," a mamád csak elköltözött". Így akarták megvédeni a fájdalomtól, amit akkor még nem bírt volna elviselni.
Későn volt a temetés, ők meg előbb odaértek, mint a ravatalozás kezdődött. Mary csak szorongatta a sötétbarna plüss macit, amit hozott magával, s bámulta a sírokat. Olvasni nem tudott még, így csak a képeket nézegette, s elkeveredett rokonai mellől.
Csak sétálgatott a sírok között, meg-megállva, mígnem elért a ravatalozóig. A súlyos ajtó nyitva állt, kintre világosságot engedve. Ő maga megállt az ajtóban, s nézte a szertartást. Pár feketébe öltözött embert látott imádkozni, az oltárnál egy nyitott koporsót. Nem látta ki volt benne, viszont kíváncsi természet volt, ezért halkan, tétova léptekkel, kicsit félve a koporsóhoz sétált. Lépteinek nem volt zaja, csak az imák mormolását és halk zokogást lehetett hallani.
Mary lábujjhegyre állva a koporsóba nézett, ahol egy fiatal lány feküdt. Mintha csak aludt volna, oly békés volt arca. de mintha még álmában is sírt volna. Szeme sarkában ott csillogott egy könnycsepp. A kislány megsajnálta a lányt, ezért plüss állatát a lány karja mellé tette, s ekkor vette észre a csuklóján az összevarrt sebeket.
- Megkapod a macim, hogy ne kelljen egyedül aludnod-, suttogta, majd megsimogatta a halott hollófekete haját és amilyen hangtalanul jött, úgy is ment. Még az ajtóból visszaintegetett, de akkor már az aggódó apja is megtalálta és gyorsan elvitte onnan.
- Apu! Miért sír itt mindenki?- kérdezte pár pillanat múlva, amikor már a kocsi felé közeledtek.
- Mary! nekik is hiányzik a mamájuk - válaszolta halkan az apa, könnyeivel küszködve.
- Nem apu! Nem ők! Hanem a temetőkertből. Ahol a nagy köveken kis fényképek vannak ahol az emberek alszanak. Miért?- kérdezte - félnek egyedül?
Az apa nem válaszolt semmit, csak magához szorította egyetlen kislányát és zokogott
Még most is hallani vélte apja zokogását, 12 év távlatában s arra a megválaszolatlan kérdésre: Miért sírnak az alvó emberek a temetőben?" ott ült egy fa alatt, szakadt ruháiban, a zuhogó esőben, s egyre csak a sírkövet bámulta annak a lánynak a sírkövét, akinek akkor a mackóját adta.
- Te legalább nem vagy egyedül?- suttogta - de mellém ki fog tenni?- kérdezte, most már zokogva, s karjaira nézett. Ruhája csupa vér volt, minek már az eső nagy részét lemosta. Csuklóján ezernyi mély vágás, mint amit a lánynak a kezén látott akkor.
Őrültnek hitte magát. Olyan embereket látott kik rég meghaltak. Szellemeket, kiknek valósnak látott. senki más csak ő. Félt, rettegett, egész életen át minden éjjelen, amikor az ágya mellett álltak anyák, kik meghaltak, mikor gyermekük megszületett, halott gyermekek, kik nem tudtak megszületni s ő csak sírdogált éjjeleken át míg ők csak nézték, fájdalmas és irigylő tekintettel, hogy ő még élhet őt még szerethetik, s ő is szerethet még attól a naptól kezdve, minden nap, rettegésben élt. Egy személytől nem félt, akinek akkor odaadta legjobb barátját. Ő most is ott ült vele szemben, s nézte, mit tesz, de nem adta jelét, sem a rosszallásnak, sem a helyeslésnek.
Mikor Mary már alig élt, mégis megtörte az örök csendet:
- Szeresd a magányt, tanulj meg szenvedni, s akkor el tudod viselni az örök csendet, mi körülvesz-, suttogta, s nyújtotta feléje a mackót, amit még ő adott neki. Összevarrt csuklójából még mindig szivárgott a vér mitől már a medve is vörös volt...

Lauren (Jenn küldte át nekem :) ellopod akk feketelista!)

Hűvös éjszaka volt. Hideg, eső esett, dörgött, villámlott. Korom sötét volt, a 8 éves Lauren nagyon félt. Átment szüleihez, hogy biztonságban érezze magát. Amikor lefeküdt szülei közé, furcsa hangokat hallott. Nem is furcsákat, inkább ijesztő sikoltásokat. Mintha valakit kínoztak volna az éjszakában. Mivel emeletes panelházban laktak, azt hitte, valaki csak horror filmet néz a felső emeleten.

Mikor felkelt, anyukáját és apukáját nem látta sehol. Gondolta, hogy biztos a konyhában vannak megcsinálni a reggelit. Az anyukája órájára pillantott, hajnali 5 óra volt, de máris, mintha délután fél 2 lett volna. Nappal volt, megnyugtató szellő, madárfütty. Kicsit furcsállta a helyzetet, mert neki ma iskola van. De mivel apukája mindig korán kel, már megszokhatta, hogy már nincs ilyenkor itthon. Viszont a következő pillanatban bejött anyukája, és megnyugtató hangon suttogta:
?.Nyugalom kicsim, csak megcsináltam apádnak az uzsonnát. ?
Lauren megnyugodott. Elaludt. Amikor felébredt, még mindig hajnal 5 óra volt, ráadásul korom sötét, mennydörgés, eső, villámlás, farkasok zaja. Keze izzat.
Lauren kiment a konyhába, hogy megkeresse szüleit. A sivár konyhában senki sem volt. Az ablakokon vergődtek az eső cseppek, a plafonról erős léptek hallatszottak.
Átment a nappaliba. A kis nappali még sötétebb volt, ijesztő volt a hangulat. Az ablak nyitva volt, a függönyt fújta a kintről jövő szél. 
A nappali egyből az érkezőre nyílt. Úgy érezte, figyeli valaki. Maciját tartotta markában, magához szorította. A székek ki voltak húzva. Az asztalon a terítő mozgott, gondolta, a  be jövő szél miatt. Bement a konyhába. A fiókok ki voltak húzva. Egyik magától visszatolta magát a helyére. Lauren szédült, megvolt ijedve.
Kinyílt a spájz ajtó. A spájzból átlátszó, kék fényben csillogó alakok jöttek ki. Lauren megijedt. Nagyon ismerős volt neki ez a helyzet..
.. eszébe jutott. Ezt múlt éjszaka álmodta. Akkor is szüleivel aludt,.
Amikor a 10-15 lény jöttek ki egymás mellett, megálltak a lány előtt. Az ránézett a macijára.
A macinak piros, izzó szeme volt. A konyhafiókokról és szekrényekről csepegett a vér..
.. az ablakok erősebben dübörögtek, csapkodtak. És egyre több kék lény jött ki a nappaliból,
a szekrényekből, szinte mindenhol. Kivéve a szülei szobájából. Lauren oda futott.
Mikor bement, bezárta maga mögött az ajtót. Hátra fordult.
Az anyukája és az apukája bent voltak, a falakról lógtak lefelé vörös vérrel borítva, egy véres kötéllel a nyakukon, felakasztva. Lauren lebénult, leesett a döbbenettől, a félelemtől, és sírt.
Lauren kimenekült a házból. Futott, ahogy csak tudott. Maciját elejtette, sírt. A város sivár, szürke. Egy árva lélek sincs az utcákon.

Lauren rózsaszín pizsomája csillogott a szürkeségben. Félelem uralkodott.
Ekkor nagy gyerek zaj hallatszott. Sehol senki, nagy rikoltozások, mindenhonnan. Vízhangzott az egész város. Dörgött az ég, esett az eső, sehol senki. Laurent megölték.
A hallottak városa legendája beteljesült. Azóta sem járt egy lélek sem abban az amerikai városban, New York közelében.

 Böszörményi Gyula- 9...8..7...
Rémálom könyvek
2007. Budapest. valami elkezdődött! valami felébredt!
Azt hiszed csak játék? Azt hiszed téged nem érint?Akkor nézz a borítón lévő lány szemébe és...tartsd nyitja a szemed.. Ha mered!A gruftik köztünk élnek.A gruftik feketére festik a szemhéjukat,jelezve: ők látják a köztünk-bennünk élő démonokat! Képzelj el egy olyan Budapestet ahol a 3/b-ben lakó tatát alkesz démonok gyötrik mióta elveszítette feleségét, A negyedik emeleten élő 16 éves lányt egy asmo démon arra kényszeríti hogy mindennap vegyen valamit a plázák egyikében. Vedd kezedbe ezt a könyvet, s ha olvasni kezded a tüdődbe mindig legyen tartalék levegő hogy még idő kiálthass: "Exi ab seo!"

Böszörmény Gyula- 6...5...4...
Rémálom könyvek 
A 9...8...7..-ben valami elkezdődött,valami felébredt, s aki mert,az szembe nézett vele.Ebben a kötetben Lilith története folytatódik. S most újra Budapesten járunk ahol természetesennem élnek démonok!A szomszéd öregúr nyakában nem ül alkesz démon.Úgy tűnik ebben a városban minden a legnagyobb rendben van... Legalábbismíg össze nem találkozol egy gruftival, akinek feketére festett szemében egészen mást látsz mint amit te magad tapasztalsz nap mint nap. Ők a gruftik,góthok s darkok látnak valamit,amit más nem Látják a köztünk  élő démonokat, s nem félnek beszélni róluk. A 9...8...7...-ben elkezdődött a visszaszámlálás ami a 6....5...4...-ben folytatódik egyre közelebb sodorva olvasóját az igazsághoz ami az orra előtt van mégsem látja.

 Stephenie Meyer- Pokoli báléjszakák
Áll a bál de para! Az öt izgalmas történet központjában áll a bál,pontosabban afféle para-bál ahol aztán pokoli táncot lejtenek mindenféle lények. Délután amikor még azon görcsöltél hogy kétballábas vagy és leginkább a ruhásszekrényed szegénysége aggasztott eszedbe sem jutott hogy maga a Nagy Kaszás visz majd táncra... Némely estély akciódússá fajul olykor kivégeznek egy harapós kedvű vámpírt angyalok csapnak össze démonokkal szóval valamivel izgalmasabbak mint egy retro öltönyös Dj szövegelések, és a lakásból sem kell kimozdulnod.Az ajtóval ne bajlódj vagy bejönnek vagy nem...
Szóval,engedd el magad! rémes estéd lesz!

Amúgy én is hiszek a szellemekben, már 2 éve, 4 hónapja, 3 hete és 8 órája, úgy durván. Egyszer hazafelé mentem a suliból, és egy furcsa hangot hallottam. Hátra fordultam, de nem láttam semmit, csak egy szakadt újságpapírt. Tovább mentem, de megint hallottam a hangot, és az újságpapír még mindig ott volt mögöttem. Elkezdtem gyorsabban menni, hátranéztem, és az újságpapír belerepült az arcomba. Egy 1998-as kiadása volt a Népszabadságnak. Elolvastam, és ott volt benne, hogy egy sorozatgyilkos megölt 5 embert abban az utcában, ahol akkor laktam. Ezt hátborzongatónak találtam, és olvastam tovább, és eljutottam oda, ahol felsorolták, hogy kiket ölt meg, és ott volt a nevem! Ez még nem lenne furcsa, ha mondjuk Kovácsnak hívnának, de az én nevem Kucsmanick Jovánka, és a születésnapján gyilkolták meg! Nagyon megijedtem, 1 hét múlva volt a szülinapom. 1 hét múlva a bulimon nagyon feszült voltam, de már kezdtem ellazulni, ettem a tortámból, vidám voltam. Amikor lekapcsoltuk a lámpákat, hogy bulizzunk,  valaki leszúrta a legjobb barátomat, és készült engem is megölni, hallottam, hogy ott liheg mellettem,  hátrafordultam, és a tükörben ami mögöttem volt, megláttam a gyilkost. De amikor megfordultam, hogy megnézzem élőben is, nem volt ott. Még aznap elköltöztünk, és az interneten rákerestem a gyilkosra, aki megölt 3 embert 1998-ban, és kiderült, hogy még abban az évben FELAKASZTOTTÁK! Ez 2 éve, 4 hónapja, 3 hete, 8 órája és 11 perce történt. Azóta hiszek a szellemekben. Engem nem lehet hülyének nézni, mert én nem vagyok olyan papucs... mert ez IGAZ történet!