Wiolaaaa :$(tinioldal)

A

ABA - török-magyar eredetű; jelentése: apa.
ABÁD - az Aba -d kicsinyítőképzős származéka.
ABBÁS - latin eredetű; jelentése: apa, apát.
ABBOT - héber eredetű; jelentése: apa.
ABDIÁS - héber-görög eredetű; jelentése: Isten szolgája.
ÁBEL - héber eredetű; jelentése: lehelet, mulandóság.
ABELÁRD - francia eredetű; jelentése: méhész.
ABOD - az Aba képzős származéka.
ABONY - az Aba -ny kicsinyítőképzős származéka.
ABOS - az Aba -s kicsinyítőképzős származéka.
ÁBRAHÁM - héber eredetű; jelentése: a tömeg, a sokaság atyja.
ÁBRIS - az Ábrahám becézett, kicsinyítőképzős alakjából.
ABSA - héber eredetű; jelentése: apa.
ABSOLON - héber eredetű; jelentése: a béke atyja.
ACHILLES - görög-latin eredetű; jelentése: a kígyó fia.
ACSÁD - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ADALBERT - germán eredetű; jelentése: nemes fény; fénylő nemesség.
ÁDÁM - sumér-héber eredetű; jelentése: atyám.
ADELMÁR - germán eredetű; jelentése: nemes nemzetségből való, híres.
ADEODÁT - latin eredetű; jelentése: Istentől adott.
ADOLÁR - germán eredetű; jelentése: nemes nemzetségből való férfi.
ADOLF - germán eredetű; jelentése: nemes + farkas.
ADONISZ - görög eredetű; jelentése: csinos, jóképű, gavallér.
ADONY - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ADORJÁN - latin eredetű; jelentése: Hadria városából való férfi.
ADRIÁN - az Adorján eredetibb változata.
AGÁD - török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
AGAPION - görög eredetű; jelentése: szeretett.
AGATON - görög eredetű; jelentése: jó, nemes.
AGENOR - görög eredetű; jelentése: bátor.
AGGEUS - héber eredetű; jelentése: ünnepi, vidám.
AGMÁND - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ÁGOST - latin eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt.
ÁGOSTON - latin eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt.
ÁHIM - héber eredetűû; jelentése: Jahve felkelt.
AHMED - arab eredetű; jelentése: dicséretre méltó.
AJÁD - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
AJTONY - török-magyar eredetű; jelentése: arany.
AKÁCS - görög-latin-magyar eredetű; jelentése: ártatlan.
ÁKOS - török-magyar eredetű; jelentése: fehér sólyom.
ALADÁR 1. - török eredetű; jelentése: testőrhadnagy; 2. - germán eredetű; jelentése: mindenben hatalmas;
              3. - iráni eredetű; jelentése: elöljáró.
ALADIN - germán eredetű; jelentése: kis öreg.
ALAJOS - germán-latin eredetű; jelentése: egész + bölcs.
ALÁN - breton-angol eredetű; jelentése: (bizonytalan).
ALÁRD - germán eredetű; jelentése: nemes, kemény.
ALBERT - német eredetű; jelentése: nemes, fényes.
ALBIN 1. - latin eredetű; jelentése: fehér; 2. - germán eredetű; jelentése: nemes barát.
ALDÁN - angol-német eredetű; jelentése: egyik ágon dán származású.
ALDÓ - az Ald- kezdetű germán nevek közös becézőjéből önállósult.
ÁLDOR - germán eredetű; jelentése: nemes uralkodó.
ALEX - görög-latin eredetû; jelentése: harcra kész férfi.
ALFONZ - germán eredetű; jelentése: nemes, készséges; harcra kész.
ALFRÉD - germán eredetű; jelentése: tündér, tanács.
ALGERNON - angol költői névadás.
ALI - arab eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt.
ALMÁR - germán eredetű; jelentése: nemessége által híres.
ÁLMOS 1. - magyar eredetű; jelentése: álombeli, megálmodott; 2. - török eredetű; jelentése: vétel; 
            3. - bolgár eredetű; jelentése: magasztos.
ALPÁR - török-magyar eredetű; jelentése: hős férfi.
ALVIÁN - orosz eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ALVIN - germán eredetű; jelentése: nemes barát.
AMADÉ - latin eredetű; jelentése: szeresd az Istent!
AMAND - latin eredetű; jelentése: szeretetreméltó.
AMBOS - az Ambrus régi -s kicsinyítőképzős formája.
AMBRUS - görög eredetű; jelentése: halhatatlan.
ÁMON - héber eredetű; jelentése: igazmondó; művész.
ÁMOS - héber eredetű; jelentése: terhet vivő, megrakott.
ANASZTÁZ - görög eredetű; jelentése: a feltámadott.
ANATOL - görög eredetű; jelentése: napkeleti országból való.
ANDOR - görög eredetű; jelentése: férfi, férfias.
ANDOS - az András régi becéző formájából önállósult.
ANDRÁS - görög eredetű; jelentése: férfi, férfias.
ANDRÉ - görög eredetű; jelentése: férfi, férfias.
ANGELUS - görög-latin eredetű; jelentése: Isten követe, angyal.
ANGUSZ - kelta eredetű; jelentése: kivételes, kiváló, kiemelkedő.
ANTAL - latin eredetű; jelentése: herceg, fejedelem, elöljáró.
ANTIGON - görög eredetű; jelentése: nemessége által kiemelkedő.
ANTOS - az Antal régi -s kicsinyítőképzős formája.
ANZELM - germán eredetű; jelentése: az istenség védelme alatt álló.
ÁNYOS - görög-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).
APOLLINÁR - latin eredetű; jelentése: Apollóhoz hasonló.
APOR - magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).
APOSTOL - görög eredetű; jelentése: követ, küldött, apostol.
APRÓD - magyar eredetű; jelentése: apród, fegyverhordozó.
ARCHIBALD - germán eredetű; jelentése: igazi, merész, hős férfi.
ARÉTÁSZ - görög eredetű; jelentése: keresztény királyok neveiből.
ARIÁN - latin eredetű; jelentése: hadriai.
ARIEL - héber eredetű; jelentése: Isten oroszlánja; Isten tűzhelye.
ARION - görög eredetű; jelentése: a gyors, az erős.
ARISZTID - görög-latin eredetű; jelentése: nemes származású.
ARKÁD - görög-latin eredetű; jelentése: Árkádiából való férfi.
ÁRKOS - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ARLEN - ír-gall eredetű; jelentése: biztosíték, zálog, ígéret.
ARMAND - Herman francia megfelelője.
ÁRMIN - latin eredetű; jelentése: hadi férfi.
ARNOLD - germán eredetű; jelentése: sas, uralkodó.
ARNÓT - germán eredetű; jelentése: sas, uralkodó.
ÁRON - héber eredetű; jelentése: ihletett, tisztánlátó.
ÁRPÁD - magyar eredetű; jelentése: árpa.
ARSZLÁN - török-magyar eredetű; jelentése: oroszlán.
ARTEMON - görög eredetű; jelentése: ép, egészséges.
ARTÚR - kelta-angol eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ARVID - svéd eredetű; jelentése: sas a viharban.
ARZÉN - görög-latin eredetű; jelentése: erőteljes, férfias.
ASZTER - görög eredetű; jelentése: csillag.
ATÁD - török-magyar eredetű; jelentése: apa.
ATANÁZ - görög eredetű; jelentése: halhatatlan.
ATILLA - gót eredetű; jelentése: szeretett atyánk.
ATLASZ - görög-arab eredetű; jelentése: szövetfajta; sima
ATOS - magyar eredetű; jelentése: apa.
ATTILA - gót eredetű; jelentése: szeretett apánk.
AURÉL - latin eredetű; jelentése: aranyos.
AURÉLIÁN - latin eredetű; jelentése: az Aurelius nemzetséghez tartozó férfi.
AVENÁR - héber eredetű; jelentése: apa, szövétnek.
AXEL - héber-dán-svéd eredetű; jelentése: a béke atyja.
AZÁR - héber-görög eredetű; jelentése: akit Jehova segít.

B

BÁCS - török-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.
BAGAMÉR - szláv eredetű; jelentése: isten, béke.
BAJÁN - török-magyar eredetű; jelentése: gazdag.
BAJNOK - magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
BALABÁN - török-magyar eredetű; jelentése: karvaly.
BALAMBÉR - vitás eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BALÁR - magyar eredetű; jelentése: bolgár.
BALÁZS - latin-magyar eredetű; jelentése: királyi.
BALDÓ - német eredetű; jelentése: merész.
BALDVIN - német-angol eredetű; jelentése: bátor barát.
BÁLINT - latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.
BALTAZÁR - asszír-babilóniai-német eredetű; jelentése: Baal isten óvja életét.
BÁN - magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.
BANDÓ - az András önállósult becézője.
BÁNK - a Bán magyar méltóságnév -k kicsinyítőképzős származéka.
BÁNOS - a Bán kicsinyítőképzős származéka.
BARABÁS - görög-szláv eredetű; jelentése: Abbasz fia.
BARDÓ - germán eredetű; jelentése: csatabárd, farkas.
BARNA - a Barnabás önállósult magyar rövidülése.
BARNABÁS - arámi-héber eredetű; jelentése: a vigasztalás fia.
BARÓT - török-magyar eredetű; jelentése: menyét, nyest.
BARS - magyar eredetű; jelentése: bors.
BARTAL - arámeus-görög-latin eredetű; jelentése: Ptolemaiosz fia.
BARTOLÓMEÓ - héber eredetű; jelentése: szántóvető, földműves.
BARTOS - a Bertalan régi magyar Bartalom formájából.
BATÓ - magyar eredetű; jelentése: buzogány.
BÁTONY - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BÁTOR - török-magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
BAZIL - görög-latin eredetű; jelentése: királyi.
BAZSÓ - a Bazil régi magyar formájából.
BECSE - török-magyar eredetű; jelentése: kánya.
BEDŐ - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BEKÉNY - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BEKŐ - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BÉLA 1. - magyar eredetű; jelentése: bél, belső rész; 2. - török eredetű; jelentése: előkelő;
         3. - héber eredetű; jelentése: világot elnyelő.
BELIÁN - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BELIZÁR - germán eredetű; jelentése: egy bizánci hadvezér nevéből.
BENCE - latin eredetű; jelentése: győztes.
BENDE - a Benedek becéző rövidüléséből.
BENDEGÚZ - hun-magyar eredetű; jelentése: Attila hun uralkodó atyjának nevéből.
BENE - a Benedek régi magyar becézőjéből.
BENEDEK - latin eredetű; jelentése: áldott.
BÉNI - a Benjámin régi magyar formájának rövidüléséből.
BENIGNUSZ - latin eredetű; jelentése: jóságos, kegyes, jóakaró.
BENJÁMIN - héber eredetű; jelentése: a szerencse fia.
BENKE - a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.
BENKŐ - a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.
BENŐ - a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.
BERCEL - bolgár-kabar-magyar eredetű; jelentése: bércen, azaz dombos, tüskés területen túli rész.
BERENGÁR - germán eredetű; jelentése: medve, lándzsa.
BERÉNY - magyar eredetű; jelentése: régi magyar törzsnévből.
BERGER - francia eredetű; jelentése: pásztor, juhász.
BERISZLÓ - szláv-magyar eredetű; jelentése: Pribina dicsősége.
BERNÁT - germán eredetű; jelentése: erős, mint a medve.
BERTALAN - arámeus-görög-latin eredetű; jelentése: Ptolemaiosz fia.
BERTOLD - germán eredetű; jelentése: pompával uralkodó.
BERTRAM - germán eredetű; jelentése: ragyogó, holló.
BESE - török-magyar eredetű; jelentése: kánya.
BOÁZ - héber eredetű; jelentése: erős.
BOCSÁRD - német-magyar eredetűû; jelentése: erős védelmező.
BOD - török-magyar eredetű; jelentése: ág, oldalág.
BÓDOG - magyar eredetű; jelentése: boldog, gazdag.
BODOMÉR - török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BODONY - magyar eredetű; jelentése: ág, oldalág.
BODOR - magyar eredetű; jelentése: göndör.
BOGÁT - szláv-magyar eredetű; jelentése: gazdag.
BOGDÁN - szláv eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
BOLDIZSÁR - asszír-babilóniai-német-magyar eredetű; jelentése: Baal isten óvja életét.
BONIFÁC - latin eredetű; jelentése: a jó sors embere; jótevő.
BÓNIS - a Bonifác régi magyar becézőjéből.
BORBÁS - a Barabás alakváltozata.
BORISZ - orosz- bolgár eredetű; jelentése: harc, harcos.
BORS - magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
BOTÁR - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BOTOND - magyar eredetű; jelentése: buzogányos harcos.
BOTTYÁN - Bothianus hitvalló nevéből.
BOZSIDÁR - szláv eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
BÖKÉNY - török-magyar eredetű; jelentése: erdős, erdős domb, dombhát.
BRÚNÓ - ófelnémet eredetű; jelentése: barna, barnamedve.
BRÚTUSZ - latin eredetű; jelentése: nehézkes, esetlen, együgyű.
BUDA - magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).
BULCSÚ - török-magyar eredetű; jelentése: vért keverő, vért kibocsátó.
BUZÁD - magyar eredetű; jelentése: búza.

C

CECIL - a Cecilián becéző rövidüléséből önállósult.
CECILIÁN - latin-francia eredetű; jelentése: a Caecilius nemzetséghez tartozó férfi; vak.
CELESZTIN - latin eredetű; jelentése: az égnek, vagyis az Istennek szentelt.
CÉZÁR - etruszk-latin eredetű; jelentése: hosszú hajú, dús hajú; vág.
CICERÓ - latin eredetű; jelentése: borsó.
CIPRIÁN - latin eredetű; jelentése: Ciprus szigetéről származó férfi.
CIRILL - görög-latin eredetű; jelentése: az Úrhoz tartozó, az Istennek szentelt.
CIRJÉK - görög eredetû; jelentése: az uralkodóhoz tartozó.
CÍRUS - perzsa-görög-latin eredetű; jelentése: uralkodó, Nap.
CSABA - török-magyar eredetű; jelentése: pásztor, kóborló.
CSÁK - török-magyar eredetű; jelentése: ütő.
CSANÁD - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
CSÁT - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
CSATÁD - magyar eredetű; jelentése: csata.
CSATÁR 1. - magyar eredetű; jelentése: a várjobbágyok egyik fajtája. 2. - szláv eredetű; jelentése: pajzskészítő.
CSATÓ - magyar eredetű; jelentése: csat.
CSEGÕ - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
CSEKE - török-magyar eredetű; jelentése: húzó, vivő.
CSENGER - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
CSÉPÁN - az István szláv eredetű, régi magyar alakváltozata.
CSEPEL - magyar eredeűû; jelentése: sarjadékerdő.
CSOBÁD - a Csaba kicsinyítőképzős származéka.
CSOBÁN - török-magyar eredetű; jelentése: pásztor.
CSOMBOR - magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
CSONGOR - török-magyar eredetű; jelentése: vadászmadár.
CSÖRSZ - szláv eredetű; jelentése: ördög.

D

DAGOBERT - germán eredetû; jelentése: ragyogó, mint a nap.
DAGOMÉR - germán eredetû; jelentése: híres, mint a ragyogó nap.
DALIBOR - cseh eredetû; jelentése: (ismeretlen).
DALTON - óangol eredetû; jelentése: völgybõl való.
DAMÁZ - görög eredetû; jelentése: szelídítõ, legyõzõ.
DAMJÁN - görög-latin eredetû; jelentése: a népbõl származó; legyõzõ.
DAMOS - a Damján rövidített, kicsinyítõképzõs alakváltozata.
DÁNIEL - héber eredetû; jelentése: Isten a bírám.
DANILÓ - a Dániel szláv megfelelõje.
DÁNOS - a Dániel régi magyar kicsinyítõképzõs származéka.
DANTE - latin eredetû; jelentése: kitartó, állhatatos.
DÁRIUS - latin-perzsa-görög eredetû; jelentése: hatalmas.
DÁVID - héber eredetû; jelentése: kedvelt, szeretett; egyesítõ.
DELI - magyar eredetû; jelentése: dalia, vitéz.
DEMÉNY - a Demjén régi magyar alakváltozata.
DEMETER - görög-szláv eredetû; jelentése: Démétérnek, a föld istennõjének ajánlott.
DEMJÉN - a Damján önállósult alakváltozata.
DÉNES - görög eredetû; jelentése: Dionüszosznak, a bor és a szõlõ istenének ajánlott.
DEODÁT - az Adeodát rövidülésébõl önállósult.
DETRE - germán eredetû; jelentése: nép + hatalmas.
DÉVALD - germán eredetû; jelentése: nép + merész.
DEZSÉR - a Dezsõ régi magyar alakja.
DEZSŐ - latin-magyar eredetû; jelentése: óhajtott, kívánt gyermek.
DIOMÉD - görög eredetû; jelentése: Istentõl elhatározott, Isten akarata szerint való.
DITMÁR - germán eredetû; jelentése: nép + híres.
DOMÁN - kun-magyar eredetû; jelentése: köd.
DOMICIÁN - latin eredetû; jelentése: legyõzõ, meghódító.
DOMINIK - latin-szláv eredetû; jelentése: az Istenhez tartozó, az Istennek szentelt.
DOMOKOS - a Domonkos önállósult alakváltozata.
DOMONKOS - latin eredetû; jelentése: az Úrhoz tartozó, Istennek szentelt.
DOMOS - a Domonkos, Domokos rövidült, kicsinyítõképzõs származéka.
DONALD - skót-kelta eredetû; jelentése: világ + hatalmas; bátor + férfias.
DONÁT - latin eredetû; jelentése: Istentõl ajándékozott.
DORIÁN - angol eredetû; jelentése: dór férfi.
DORMÁN - besenyő eredetû; jelentése: (ismeretlen).
DÖME - a Dömötör rövidült formájának kicsinyítõképzõs származéka.
DÖMÖTÖR - a Demeter magyar alakváltozata.
DUKÁSZ - görög eredetû; jelentése: vezér, vezetõ.
DUSÁN - délszláv eredetû; jelentése: lélek.

E É

EDE - az Edvárd német rövidülésébõl önállósult.
EDGÁR - ószász-angol eredetû; jelentése: vagyon + dárda.
EDIZON - angolszász eredetû; jelentése: Ádám leszármazottja.
EDMOND - germán eredetû; jelentése: az öröklött birtokot megõrzõ.
EDÖMÉR - kun eredetû; jelentése: (ismeretlen).
EDVÁRD - germán eredetû; jelentése: a birtokát megõrzõ.
EDVIN - germán eredetû; jelentése: az örökös barátja.
EFRAIM - héber eredetû; jelentése: kettõs termés, kettõs örökség.
EGBERT - germán eredetû; jelentése: kard + híres, fényes.
EGMONT - germán eredetû; jelentése: fegyver + védõ.
EGON - az Egbert, Egmont, stb. ószász és középnémet bezézõjébõl önállósult.
EGYED - görög-magyar eredetû; jelentése: pajzshordozó.
ELEK - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
ELEMÉR - vitás eredetû; jelentése: (ismeretlen).
ÉLIÁS - héber-görög-latin eredetû; jelentése: Jahve az én Istenem.
ELIHU - héber eredetû; jelentése: Isten az Úr.
ELÍGIUSZ - latin eredetû; jelentése: kiválasztott.
ELIZEUS - héber eredetû; jelentése: Isten a szabadulás.
ELLÁK - hun eredetû; jelentése: (ismeretlen).
ELMÁR - germán eredetû; jelentése: mindenütt híres.
ELMÓ - az Elmár becézõjébõl önállósult.
ELŐD - magyar eredetû; jelentése: elsõszülött, õs.
ELTON - angol eredetû; jelentése: öreg faluból való.
EMÁNUEL - héber eredetû; jelentése: velünk az Isten.
EMIL - latin eredetû; jelentése: versengõ, vetélkedõ.
EMILIÁN - latin eredetû; jelentése: az Aemilius nemzetségbõl származó férfi.
EMŐD - magyar eredetû; jelentése: anyácska.
ENDRE - német-szláv-magyar eredetû; jelentése: férfi, férfias.
ÉNEÁS - görög-magyar eredetû; jelentése: mondai hõs nevébõl.
ENGELBERT - germán eredetû; jelentése: híres az angolok között.
ENGELHARD - germán eredetû; jelentése: vakmerõ az angolok között.
ÉNOK - héber eredetû; jelentése: a felszentelt.
ERAZMUS - görög-latin-holland eredetû; jelentése: óhajt, kíván.
ERHARD - germán eredetû; jelentése: becsület + erõs.
ERIK - alnémet-északi germán eredetû; jelentése: nagyrabecsült.
ERNÁK - hun eredetû; jelentése: (ismeretlen).
ERNŐ - ófelnémet eredetû; jelentése: komoly, határozott.
ERNYE - török-magyar eredetû; jelentése: férfi.
ERVIN - germán eredetû; jelentése: a hadsereg barátja; vadkan erejû jó barát.
ETE - magyar eredetû; jelentése: (bizonytalan).
ETELE - hun-magyar eredetû; jelentése: szeretett apánk.
EUGÉN - görög-német eredetû; jelentése: elõkelõ, nemes nemzetségbõl való.
EUSZTÁK - görög-latin eredetû; jelentése: dús kalászú, termékeny.
EUTIM - görög eredetû; jelentése: nemes + tisztelet.
ÉVALD - germán eredetû; jelentése: jog és törvény szerint uralkodó.
EVARISZT - görög eredetû; jelentése: derék, ügyes, legjobb.
EZÉKIEL - héber eredetû; jelentése: az Isten erõs, hatalmas.
ÉZSAIÁS - héber eredetû; jelentése: Isten az üdvösség.
ÉZSAU - héber eredetû; jelentése: szõrös, bozontos, nyers, durva.

F

FÁBIÁN - latin eredetû; jelentése: a Fabius nemzetséghez tartozó férfi.
FÁBIUSZ - latin eredetû; jelentése: babtermelõ; Fabia városából való.
FABÓ - a Fábián régi magyar kicsinyítõképzõs származéka.
FARKAS - magyar eredetû; jelentése: a szó maga.
FAUSZTUSZ - latin eredetû; jelentése: szerencsés.
FEDOR - a Teodor orosz megfelelõjébõl.
FELICIÁN - latin eredetû; jelentése: boldog.
FÉLIX - latin eredetû; jelentése: boldog.
FERDINÁND - germán eredetû; jelentése: béke + merész.
FERENC - francia-latin eredetû; jelentése: francia.
FIDÉL - latin eredetû; jelentése: hûséges.
FILEMON - görög eredetû; jelentése: barátságos, nyájas, szíves érzelmû.
FILIBERT - germán eredetû; jelentése: messze földön híres.
FILOMÉN - görög eredetû; jelentése: szeretett.
FIRMIN - latin eredetû; jelentése: szilárd jellemû.
FLORENTIN - latin eredetû; jelentése: virágzó, tekintélyes.
FLÓRIÁN - latin eredetû; jelentése: virágos, virágzó.
FLÓRIS - a Flórián -s kicsinyítõképzõs származéka.
FODOR - magyar eredetû; jelentése: göndör hajú.
FOLKUS 1. - német-magyar eredetû; jelentése: nép + híres; 2. - latin-francia eredetû; jelentése: vízityúk, szárcsa.
FÓRIS - a Flóris régi magyar változata.
FORTUNÁT - latin eredetû; jelentése: boldog.
FREDERIK - német eredetû; jelentése: békés, nyugodt.
FRIDOLIN - germán eredetû; jelentése: Isten oltalma alatt álló.
FRIGYES - német-magyar eredetû; jelentése: béke + hatalom.
FÜLÖP - görög eredetû; jelentése: lókedvelõ.

G

GÁBOR - héber eredetû; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka.
GÁBRIEL - héber eredetû; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka.
GÁL - kelta-ír eredetû; jelentése: kakas.
GÁLOS - a Gál régi teljesebb magyar alakja.
GARA - török eredetû; jelentése: héja.
GÁSPÁR - perzsa eredetû; jelentése: kincset megõrzõ.
GASZTON - germán eredetû; jelentése: (bizonytalan).
GAZSÓ - a Gáspár régi magyar -ó kicsinyítõképzõs alakjából.
GEDEON - héber eredetû; jelentése: harcos, vágó, romboló.
GEDŐ - a Gedeon régi magyar -õ kicsinyítõképzõs származéka.
GELLÉN - a Kilián régi magyar változata.
GELLÉRT - német eredetû; jelentése: gerely + kemény.
GEMINIÁN - latin eredetû; jelentése: iker.
GERASZIM - görög eredetû; jelentése: tiszteletreméltó.
GERÉB - szász-magyar eredetû; jelentése: községi bíró.
GERGELY - görög eredetû; jelentése: éberen õrködõ.
GERGŐ - a Gergely magyar alakváltozata.
GERJÉN - görög-német-magyar eredetû; jelentése: legidõsebb fiútestvér; legidõsebb elöljáró.
GERMÁN - német eredetû; jelentése: dárda, kelevéz; édes testvér
GEROLD - germán eredetû; jelentése: dárda + hatalom.
GERŐ - a Gergely és a Gerhard rövidült, -õ kicsinyítõképzõs származéka.
GERZSON - héber eredetû; jelentése: az idegen, a számûzött.
GÉZA - török-német-magyar eredetû; jelentése: méltóságnév.
GIBÁRT - német-magyar eredetû; jelentése: adakozó kedvû + erõs.
GIDA - a Gedeon név Gideon alakváltozatának rövidített, kicsinyítõképzõs származéka.
GILBERT - német eredetû; jelentése: híres a szabad nemesek fiai között.
GILGAMES - mezopotámiai eredetû; jelentése: (ismeretlen).
GOBERT - germán eredetû; jelentése: Isten segítsége révén híres.
GODVIN - angol-holland eredetû; jelentése: Isten barátja.
GORDON - skót-angol eredetû; jelentése: (ismeretlen).
GORGIÁS - latin eredetû; jelentése: (ismeretlen).
GOTFRID - német eredetû; jelentése: Isten oltalma alatt álló.
GOTHÁRD - német eredetû; jelentése: Isten segítségével erõs.
GOTLÍB - germán eredetû; jelentése: Isten gyermeke.
GRACIÁN - latin eredetû; jelentése: kellemes, kedves, bájos.
GREGORI - görög eredetû; jelentése: éber, szemfüles.
GUJDÓ - német eredetû; jelentése: erdõbõl származó.
GUSZTÁV - skandináv-német eredetû; jelentése: a gótok támasza.
GÜNTER - német eredetû; jelentése: a harcosok seregének vezére.

Gy

GYÁRFÁS - görög-latin eredetû; jelentése: idõs férfi.
GYENES - a Dénes régi magyar alakváltozata.
GYÖRE - a György rövidített, kicsinyítõképzõs származéka.
GYÖRGY - görög-latin eredetû; jelentése: földmûves, gazdálkodó.
GYÖRK - a György rövidített, kicsinyítõképzõs származéka.
GYŐZŐ - a Viktor magyarító lefordítása.
GYULA - bolgár-török-magyar eredetû; jelentése: magyar méltóságnév.

H

HAMILKÁR - föníciai eredetû; jelentése: Melkart istenség kegyessége, jóindulata.
HANNIBÁL - föníciai eredetû; jelentése: Baal isten kegyelme.
HANNÓ - ófelnémet eredetû; jelentése: védelem.
HARALD - germán eredetû; jelentése: hadsereg + merész.
HARKÁNY - magyar eredetû; jelentése: harkály.
HARLÁM - orosz eredetû; jelentése: örömtõl ragyogó.
HARRI - a Henrik angol becézõjébõl alakult.
HARTVIG - germán eredetû; jelentése: merész a harcban.
HASSZÁN - arab eredetû; jelentése: szép.
HEKTOR - görög eredetû; jelentése: uralkodó.
HELIODOR - görög eredetû; jelentése: a napisten ajándéka.
HÉLIOSZ - görög eredetû; jelentése: nap, napisten.
HENRIK - germán eredetû; jelentése: körülkerített birtokán uralkodó.
HERBERT - germán eredetû; jelentése: hadsereg + fény.
HERMAN - germán eredetû; jelentése: hadi férfi.
HERMÉSZ - görög eredetû; jelentése: beszélni, megmagyarázni.
HEROLD - a Harald német változata.
HETÉNY - magyar eredetû; jelentése: a hetedik gyermek.
HIADOR - a Heliodor régi magyar változata.
HILÁRIUSZ - latin eredetû; jelentése: derûs, vidám, jókedvû.
HILMÁR - német eredetû; jelentése: a harcban hírnevessé vált.
HIPPOLIT - görög eredetû; jelentése: a lovakat kifogó, eloldozó.
HÓDOS - magyar eredetû; jelentése: hódvadász.
HOLLÓ - magyar eredetû; jelentése: hollófekete haj.
HONORÁTUSZ - latin eredetû; jelentése: tisztelt, tiszteletben álló, tiszteletreméltó.
HONÓRIUSZ - latin eredetû; jelentése: tiszteletreméltó.
HONT - német eredetû; jelentése: kutyatartó, kutyabarát.
HORÁC - görög-latin-német eredetû; jelentése: ifjú, virágzó.
HUBA - magyar eredetû; jelentése: (bizonytalan).
HUBERT - német eredetû; jelentése: szelleme által kiváló.
HUGÓ - germán eredetû; jelentése: értelmes, intelligens.
HUMBERT - német eredetû; jelentése: ereje által ragyogó.
HUNOR - török-magyar eredetû; jelentése: onogur (népnév).
HÜMÉR - latin-magyar eredetû; jelentése: hûséges.

I

IBRÁNY - az Ábrahám alakváltozata.
IGNÁC - latin eredetû; jelentése: tûz.
IGOR - német-orosz eredetû; jelentése: Yngvi isten segítségével oltalmazó.
ILÁRION - a Hiláriusz görögös formája.
ILDEFONZ - germán-nyugati gót eredetû; jelentése: harcra kész.
ILIÁN - görög-orosz eredetû; jelentése: nap.
ILLÉS - az Éliás önállósult változata.
ILMÁR 1. - a Hilmár alakváltozata. 2. a finn Ilmár mondai hõs nevébõl.
IMBERT - fríz eredetû; jelentése: nagy, hatalmas + ragyogó.
IMMÁNUEL - héber eredetû; jelentése: Isten velünk van.
IMRE - germán eredetû; jelentése: hatalmas, híres, királyi.
INCE - latin eredetû; jelentése: senkinek sem ártó.
IPOLY - görög eredetû; jelentése: a lovakat kifogó.
IRÉNEUSZ - görög-latin eredetû; jelentése: békés.
ISTVÁN - görög-német-magyar eredetû; jelentése: virágkoszorú.
IVÁN 1. - a régi magyar Ivános rövidülése; 2. - orosz eredetû; jelentése: Isten kegyelmes.
IVÓ 1. - germán eredetû; jelentése: tiszafa; 2. - az Iván szláv becézõje.
IVOR 1. - ír-skót-velszi eredetû; jelentése: úr, uralkodó; 2. - az Igor ukrán és belorusz változata;
IZAIÁS - az Ézsaiás alakváltozata.
IZIDOR - görög-latin eredetû; jelentése: Ízisz egyiptomi istennõ ajándéka.
IZMAEL - héber eredetû; jelentése: Isten meghallgat.
IZOR - az Izidor magyar nyelvújítási alakváltozata.
IZRAEL - héber eredetû; jelentése: Isten harcosa; Isten uralkodjon.
IZSÁK - héber-görög-latin eredetû; jelentése: nevetés.
IZSÓ 1. - az Ézsau alakváltozata; 2. - a József régi Izsóf változatának rövidülése; 3. - az Izsák becézõje.

J

JÁCINT - görög-latin eredetû; jelentése: a virág neve.
JAGELLÓ - lengyel-litván eredetû; jelentése: Jagailo litván nagyfejedelem nevébõl.
JAKAB - héber eredetû; jelentése: (bizonytalan).
JÁKÓ - a Jákob önállósult becézõjébõl.
JÁKOB - a Jakab eredeti alakváltozata.
JAKUS - a régi Jakob rövidített, -s kicsinyítõképzõs származéka.
JÁNOS - héber-görög-latin eredetû; jelentése: Isten kegyelme, Isten kegyelmes.
JANUÁR - latin eredetû; jelentése: Janus istennek szentelt.
JÁRFÁS - a Gyárfás régi magyar alakváltozata.
JÁZON - görög-német-magyar eredetû; jelentése: gyógyulást hozó.
JENŐ - magyar eredetû; jelentése: a hatodik magyar honfoglaló törzs neve.
JEREMIÁS - héber-görög-latin eredetû; jelentése: Isten felemel.
JEROMOS - görög eredetû; jelentése: szent nevû.
JOAKIM - héber eredetû; jelentése: Jahve felkelt.
JÓB - héber eredetû; jelentése: tûrõ, üldözött.
JOEL - héber eredetû; jelentése: Jahve az Isten.
JOHANN - héber eredetû; jelentése: Isten kegyes ajándéka.
JÓNÁS - héber eredetû; jelentése: galamb.
JONATÁN - héber eredetû; jelentése: Isten ajándéka.
JORDÁN - héber eredetû; jelentése: lefelé folyó.
JOZAFÁT - héber eredetû; jelentése: Jahve ítél.
JÓZSEF - héber eredetû; jelentése: Jahve + gyarapítson.
JÓZSIÁS - héber eredetû; jelentése: Isten a védelmezõm.
JÓZSUA - héber eredetû; jelentése: akinek a segítsége Istentõl való.
JUKUNDUSZ - latin eredetû; jelentése: kellemes (ember).
JULIUSZ - a Juliánusz alakváltozata.
JULIÁNUSZ - latin eredetû; jelentése: a Julius nemzetséghez tartozó férfi.
JUSZTIN - a Jusztusz továbbképzett alakja.
JUSZTUSZ - latin eredetû; jelentése: igazságos, igazságszeretõ ember.
JUTAS - török-magyar eredetû; jelentése: faló, nyelõ.

K

KABOS - a Jakab név régi magyar Jakabos megfelelõjének rövidülése.
KADA - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
KADOSA - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
KAJETÁN - latin eredetû; jelentése: Gaeta városából való férfi.
KÁL - török-magyar eredetû; jelentése: marad.
KÁLEB - héber eredetû; jelentése: merész, bátor, indulatos.
KÁLMÁN - török-magyar eredetû; jelentése: maradék.
KALVIN - latin eredetû; jelentése: kopasz.
KAMILL - latin eredetû; jelentése: nemesi születésû fiúgyermek, aki az áldozatoknál szolgált.
KAMILLÓ - a Kamill olasz megfelelõje.
KÁIN - héber eredetû; jelentése: szerzemény, nyereség, tulajdon.
KÁN - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
KANDID - latin eredetû; jelentése: fehér, fénylõ, ragyogó.
KANUT - skandináv eredetû; jelentése: elõkelõ származású férfi.
KAPLONY - török-magyar eredetû; jelentése: tigris.
KAPOLCS - török-magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
KARÁCSON - magyar eredetû; jelentése: karácsony.
KARÁD - török-magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
KARDOS - magyar eredetû; jelentése: a szó maga.
KARION - görög eredetû; jelentése: Karia tartományból való férfi.
KÁRMÁN - német-magyar eredetû; jelentése: derék ember.
KÁROLY 1. - magyar eredetû; jelentése: karvaly, turul; 2. - germán-latin eredetû; jelentése: legény, fiú.
KARSA - török-magyar eredetû; jelentése: ölyv, sólyom, kánya, vércse.
KARTAL - török-magyar eredetû; jelentése: kánya, sas.
KÁSZON - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
KASSZIÁN - latin eredetû; jelentése: a Cassius nemzetséghez tartozó férfi.
KASZTOR - görög eredetû; jelentése: önmagát kitüntetõ.
KATAPÁN - görög-magyar eredetû; jelentése: feljebbvaló.
KAZIMÍR - lengyel eredetû; jelentése: békealapító; békebontó.
KÁZMÉR - a Kazimír magyarosabb alakja.
KELED - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
KELEMEN - latin eredetû; jelentése: jámbor, szelíd.
KELEN - a Kelemen rövidülésének alakváltozata.
KEMENES - magyar eredetû; jelentése: kemencés.
KENDE - kazár magyar eredetû; jelentése: régi kazár méltóságnévbõl.
KENESE - szláv-magyar eredetû; jelentése: a király vagy a herceg birtoka.
KENÉZ - gót-szláv-magyar eredetû; jelentése: herceg.
KERECSEN - magyar eredetû; jelentése: kerecsensólyom.
KERÉNY - latin eredetû; jelentése: lándzsás.
KERESZTÉLY - latin-magyar eredetû; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.
KESZŐ - török-magyar eredetû; jelentése: vágó; rész, darab, töredék.
KEVE - magyar eredetû; jelentése: kövecske.
KEVIN - kelta eredetû; jelentése: kedves, szíves, nemes, szelíd, finom.
KILÉNY - a Kilián régi magyar alakváltozata.
KILIÁN - kelta eredetû; jelentése: szerzetes.
KIRILL - a Cirill görögös változata.
KLEOFÁS - görög eredetû; jelentése: az apa dicsõsége, hírneve.
KLEON - görög eredetû; jelentése: dicsõség.
KLÉTUS - görög-latin eredetû; jelentése: jó segítõ.
KOCSÁRD - a német Gotthárd régi magyarosodott alakja.
KOLOS - német-latin-magyar eredetû; jelentése: iskolához tartozó, tanító, tanuló
KOLUMBÁN - latin eredetû; jelentése: galamb.
KOLUMBUSZ - latin eredetû; jelentése: hímgalamb.
KONRÁD - német eredetû; jelentése: merész + tanács.
KONSTANTIN - latin eredetû; jelentése: Constantius családjához tartozó; szilárd, állhatatos, következetes.
KONT - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
KOPPÁNY - török-magyar eredetû; jelentése: méltóságnév.
KORIDON - latin eredetû; jelentése: Vergilius alkotta irodalmi név.
KORIOLÁN - latin eredetû; jelentése: Corioliból való férfi.
KORNÉL - latin eredetû; jelentése: somfa; szarv.
KORVIN - latin eredetû; jelentése: holló.
KÓSA - magyar eredetû; jelentése: kos.
KOZMA - latin eredetû; jelentése: dísz, ékesség, dicséret.
KÖTÖNY - török-magyar eredetû; jelentése: élõlény hátsó része.
KRISTÓF - görög eredetû; jelentése: Krisztust hordozó.
KRISZTIÁN - latin eredetû; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.
KUND - magyar eredetû; jelentése: méltóságnév.
KUNÓ - a Konrád német becézõjébõl.
KURSZÁN - török eredetû; jelentése: keselyû.
KÜRT - török-magyar eredetû; jelentése: vihar.

L

LABORC - bolgár-szláv-török eredetû; jelentése: hõs párduc.
LADOMÉR - a Vladimir régi magyar formája.
LAJOS - germán-francia eredetû; jelentése: hírnév + háború.
LAMBERT - német eredetû; jelentése: országszerte híres.
LANTOS - magyar eredetû; jelentése: a szó maga.
LARION - az Ilárion önállósult szláv becézõje.
LÁSZLÓ - szláv eredetû; jelentése: hatalom + dicsõség.
LÁZÁR - héber-görög-latin eredetû; jelentése: Isten a segítõm.
LÁZÓ - a Lázár becézõjébõl önállósult.
LEANDER - görög-latin eredetû; jelentése: a nép fia.
LEHEL - magyar eredetû; jelentése: a szó maga.
LÉL - finnugor-magyar eredetû; jelentése: kürtös, kürtfúvó.
LÉNÁRD - germán eredetû; jelentése: erõs, mint az oroszlán.
LEÓ - görög eredetû; jelentése: oroszlán.
LEON - a Leó görög változatából.
LEONÁRD - német-francia eredetû; jelentése: erõs, mint az oroszlán.
LEONIDÁSZ - görög eredetû; jelentése: Leon nevû apától származó fiúgyermek.
LEOPOLD - germán eredetû; jelentése: merész a népben és a hadseregben.
LEVENTE - magyar eredetû; jelentése: levõ, létezõ.
LÉVI - héber eredetû; jelentése: szövetség.
LIBERÁTUSZ - latin eredetû; jelentése: felszabadított.
LIBÉRIUSZ - latin eredetû; jelentése: szabad.
LIONEL - francia-angol eredetû; jelentése: oroszlán.
LIPÓT - a Leopold bajor változatából.
LÍVIUSZ - latin eredetû; jelentése: ólomszínû, kékes.
LIZANDER - spártai-latin eredetû; jelentése: (ismeretlen).
LORÁND - a Lóránt régies változata.
LÓRÁNT - germán eredetû; jelentése: dicsõség + merész.
LOTÁR - ófrank-német eredetû; jelentése: hírneves harcos.
LÕRINC - latin eredetû; jelentése: Laurentum vidékérõl származó férfi; babérkoszorúval díszített.
LUCIÁN - latin eredetû; jelentése: Lucius családjából származó.
LÚCIUSZ - latin eredetû; jelentése: virradatkor született.
LUKÁCS - latin eredetû; jelentése: Luciana tartományból való férfi.

M

MAGNUSZ - latin eredetû; jelentése: nagy növésû, magas termetû.
MAJLÁT - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
MAKABEUS - héber eredetû; jelentése: kalapácsoló.
MAKÁR - görög eredetû; jelentése: boldog.
MALAKIÁS - héber eredetû; jelentése: angyal, Isten követe, küldöttje.
MANASSÉ - héber eredetû; jelentése: az elfelejtett ember.
MANDEL - germán eredetû; jelentése: mandula.
MANFRÉD - német eredetû; jelentése: erõs, férfias, védelmezõ.
MANÓ - a Mánuel kicsinyítõképzõs származékából önállósult.
MÁNUEL - az Emánuel több nyelvben meglévõ rövidülése.
MARCELL - latin eredetû; jelentése: Mars istenhez tartozó, neki szentelt.
MARCIÁN - latin eredetû; jelentése: a Martius nemzetséghez tartozó férfi.
MARIÁN - latin eredetû; jelentése: a Marius nemzetséghez tartozó férfi.
MÁRIÓ - a Máriusz olasz változatából.
MÁRIUSZ - latin eredetû; jelentése: férfi.
MÁRK - a Márkus rövidülésébõl.
MARKÓ - a Márkus -ó kicsinyítõképzõs származékából.
MÁRKUS - latin eredetû; jelentése: Mars hadistenhez tartozó, neki szentelt.
MARÓT - szláv-magyar eredetû; jelentése: Morava menti, morva.
MÁRTON - latin eredetû; jelentése: Mars istenhez hasonló, merész, bátor.
MARTOS - a Márton rövidült, kicsinyítõképzõs régi magyar
MÁRTON - héber eredetû; jelentése: Jahve ajándéka.
MÁTYÁS - héber-latin eredetû; jelentése: Jahve ajándéka.
MÁTÉ - héber eredetû; jelentése: Jahve ajándéka.
MAXIM - latin eredetû; jelentése: nagy növésû, magas.
MAXIMILIÁN - latin eredetû; jelentése: nagy növésû, magas.
MEDÁRD - német eredetû; jelentése: hatalmas + erõs.
MEGYER - magyar eredetû; jelentése: magyar.
MELITON - görög eredetû; jelentése: mézzel teletöltõ.
MENDEL - az Emánuel, Immánuel önállósult német változatából.
MÉNRÓT - ismeretlen eredetû; jelentése: a magyarság mondai õsapjának nevébõl.
MENYHÉRT - héber eredetû; jelentése: királyi fény.
METÓD - görög-latin eredetû; jelentése: kutatás, nyomozás; csel, furfang.
MIHÁLY - héber eredetû; jelentése: az Istenhez hasonló.
MIKE - a Mikhál (ma: Mihály) régi önállósult becézõjébõl.
MIKEÁS - héber-latin eredetû; jelentése: kicsoda olyan, mint az Isten?
MIKES - a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézõjébõl.
MIKLÓS - görög-szláv eredetû; jelentése: gyõzelem + nép.
MIKÓ - a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézõjébõl.
MIKSA - a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézõjébõl.
MILÁN - szláv eredetû; jelentése: kedves.
MILOS - a Milo- kezdetû szláv nevek kicsinyítõképzõs szláv becézõjébõl.
MIRKÓ - szláv eredetû; jelentése: (ismeretlen).
MIRON - görög eredetû; jelentése: síró; kenet, illatos olaj.
MODESZTUSZ - latin eredetû; jelentése: egyszerû, szerény.
MÓR - a Móric rövidülésébõl.
MORGAN - velszi eredetû; jelentése: nagy + világos, tiszta; tengeren született.
MÓRIC - latin eredetû; jelentése: mór, szerecsen.
MÓZES - héber eredetû; jelentése: vízbõl kihúzott. származékából.

N

NÁNDOR - vitás eredetû; jelentése: (bizonytalan).
NAPÓLEON - olasz eredetû; jelentése: Nápoly városából való férfi.
NÁTÁN - héber eredetû; jelentése: Isten adta.
NÁTÁNIEL - héber eredetû; jelentése: Isten adta.
NEMERE - szláv-magyar eredetû; jelentése: nyughatatlan.
NESZTOR - görög eredetû; jelentése: mindig hazatérõ.
NIKANDER - görög-latin eredetû; jelentése: gyõztes férfi.
NIKÉTÁS - görög eredetû; jelentése: gyõztes, diadalmaskodó.
NIKODÉMUSZ - görög-latin eredetû; jelentése: a hadinép legyõzõje.
NOÉ - héber eredetû; jelentése: nyugalom ,vigasztalás.
NOEL - latin eredetû; jelentése: karácsonykor született.
NÓNUSZ - latin eredetû; jelentése: kilencedik gyermek.
NORBERT - német eredetû; jelentése: északi fény.
NORMAN - angol eredetû; jelentése: normann férfi, északi ember.
NYÉK - magyar eredetû; jelentése: gyepü, határvidék, ill. az itt lakó népcsoport tagja.

O

OBERON - francia eredetû; jelentése: tündérek segítségével uralkodó.
ODILÓ - az Ottó önállósult felnémet becézõjébõl.
ODISSZEUSZ - görög-latin-magyar eredetû; jelentése: mondai hõs neve.
ODÓ - az Ottó önállósult alnémet becézõjébõl.
OGUZ - török-magyar eredetû; jelentése: nyíl.
OKTÁVIÁN - latin eredetû; jelentése: nyolcadik (gyermek).
OLAF - skandináv eredetû; jelentése: az õsök ivadéka.
OLIVÉR - latin eredetû; jelentése: olajfaültetõ.
OMÁR - héber-arab eredetû; jelentése: hegylakó, hegyi lakos, földmûves, gazdálkodó, hosszú életû.
OMPOLY - latin-magyar eredetû; jelentése: Ampelum városból való.
OND - magyar eredetû; jelentése: tizedik szülött gyermek.
ORBÁN - latin eredetû; jelentése: városi, finom, mûvelt, udvarias ember.
ORBÓ 1. - az Orbán kicsinyítõképzõs származéka. 2. - szláv eredetû; jelentése: fûz.
ORESZTÉSZ - görög eredetû; jelentése: hegyi lakó.
ORFEUSZ - görög eredetû; jelentése: árva, egyedüli, magányos.
ORION - görög eredetû; jelentése: görög hitrege híres vadászának nevébõl.
ORMOS - magyar eredetû; jelentése: orom.
OSZKÁR 1. - északi germán eredetû; jelentése: jó dárda; 2. - ír-kelta eredetû; jelentése: szarvast kedvelõ.
OSZLÁR - kun eredetû; jelentése: jászok, jász férfiak.
OSSZIÁN - kelta-skót eredetû; jelentése: (ismeretlen).
OSZVALD - német eredetû; jelentése: istenség + hatalom.
OTMÁR - német eredetû; jelentése: vagyon + híres.
OTTÓ - germán eredetû; jelentése: vagyon + híres.
OTTOKÁR - német eredetû; jelentése: birtokot megõrzõ.
OVÍDIUSZ - latin eredetû; jelentése: juh.
OZOR - török-magyar eredetû; jelentése: úz férfi.
OZSVÁT - az Oszvald régi magyar változatának fejleménye.

Ö

ÖDÖN - germán eredetû; jelentése: az öröklött birtokot megõrzõ.
ÖRKÉNY - török-magyar eredetû; jelentése: férfi, hõs; félelmet keltõ.
ÖRS - török-magyar eredetû; jelentése: férfi, hõs.
ÖZSÉB - görög-latin eredetû; jelentése: istenfélõ, jámbor.

P

PÁL - latin eredetû; jelentése: kicsi, kis termetû férfi.
PALMER - latin eredetû; jelentése: pálmatulajdonos, zarándok.
PAMFIL - görög eredetû; jelentése: mindenki által kedvelt, közkedvelt.
PANTALEON - görög eredetû; jelentése: mindenkivel szemben könyörületes; minden tekintetben olyan, mint egy oroszlán.
PÁRIS - görög eredetû; jelentése: Parisz trójai hõs nevébõl.
PASZKÁL - görög-héber-latin eredetû; jelentése: húsvét.
PATONY - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
PATRÍCIUS - latin eredetû; jelentése: rómainak született nemes.
PATRIK - a Patrícius ír rövidülése.
PÁZMÁN - német-magyar eredetû; jelentése: jobb + férfi.
PEDRÓ - görög-spanyol eredetû; jelentése: kõ, kõszikla.
PELÁGIUSZ - görög eredetû; jelentése: tengerész, tengeri utazó.
PELBÁRT - a Filibert alakváltozata.
PELLEGRIN - latin-magyar eredetû; jelentése: jövevény, zarándok.
PENTELE - görög-magyar eredetû; jelentése: könyörületes; oroszlán.
PERIKLÉSZ - görög eredetû; jelentése: nagyon híres.
PÉTER - héber-görög-latin eredetû; jelentése: kõszikla.
PETÕ - a Péter rövidült, kicsinyítõképzõs származéka.
PETRÓNIUSZ - etruszk-latin eredetû; jelentése: edzett férfi; ürü.
PETÚR - a Péter név régi helyesírás szerinti alakváltozata.
PIUSZ - latin eredetû; jelentése: szelíd, jámbor, kegyes, béketûrõ.
PLACID - latin eredetû; jelentése: szelíd, csendes, békés, barátságos.
POLIDOR - görög eredetû; jelentése: adakozó, bõkezû.
POLIKÁRP - görög-latin eredetû; jelentése: bõ gyümölcsöt termõ.
PONGOR - a Pongrác régi magyar becézõjébõl.
PONGRÁC - latin eredetû; jelentése: minden + erõ, hatalom.
PORFIR - görög eredetû; jelentése: bíborba öltözött.
PRÍMUSZ - latin eredetû; jelentése: elsõszülött fiú.

 R

RABÁN - ófelnémet eredetû; jelentése: holló.
RADAMESZ - egyiptomi eredetû; jelentése: (ismeretlen).
RADISZLÓ - szláv eredetû; jelentése: vidám dicsõség.
RADOMÉR - szláv eredetû; jelentése: vidám + béke.
RAFAEL - héber eredetû; jelentése: Isten meggyógyít.
RÁFIS - a Rafael rövidített, kicsinyítõképzõs származékából.
RAJMUND - német eredetû; jelentése: okos védõ.
RAJNALD - német eredetû; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.
RALF - angol eredetû; jelentése: oltalmazott, védett.
RAMÓN - germán-spanyol eredetû; jelentése: okos védelmezõ.
RÁPOLT - német eredetû; jelentése: merész tanácsadó.
RÁTOLD - német eredetû; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.
RAUL - germán-francia eredetû; jelentése: dicsõ farkas.
RAZMUS - az Erazmus rövid